Nélküled ébredek
Otrombán ráncos kézzel ölellek.
Csókoddal velőmig hatolsz.
Messziről kacsintanak az ostoba miértek. Konok rabjuk vagyok.
Ha belém harapsz, magad kínzod. Combom közé szorítom vágyad és elűzlek az éjszakába.
Még egyszer vagy utoljára tekintetek vágják belém körmüket.
Cigi szagú gondolatok szeretkeznek.
Beléd harapnék.
Fájó illatod szorítja derekam, agyamban dobogó önhittséged súgja az igeneket és felszántják a libabőrt.
Úgy kívántalak, ahogy senkit.
Dühödt őrületben fekszem, kezem kezedként szeretve.
Menteni a menthetőt – elalszom.
Nélküled ébredek. Megint.
