III.

A lélegzet

-      Hogy vagy? – hangzott a megszokott kérdés.

-      Lélegzem.

-      Vagyis? – értetlenkedik a nő.

-      Veszem a levegőt. – mondja a megszokott hangsúllyal, amelyben a tettetett érdektelenség, kíváncsiság és figyeleméhség állandóan változó mennyiségben keveredik. Ha tudná,… - gondolja a nő – hogy haldoklik…

A jógik szerint a lét nem években mérhető, hanem a lélegzetek számával. Így halunk meg, lassan, apránként, miközben életben maradásunk zálogaként levegőt veszünk.

Ki lehet cselezni? Lélegezz kevesebbet, ha időt akarsz nyerni... De érdemes?

Ki méri ki, hogy kinek hány jut belőle?

Értelmetlen kérdések, csak gondolat-játék-csírák.

Mert „tegyük fel, hogy…”, de akkor csak egy kérdésem van:

Vajon a LÉLEKzet boltozatát a lélegzet tartja?

A férfi halkan szuszogott a gyolcsok között. A póz krisztusi, a tett nem.

A lélegzet szeretete tartotta életben. A sajátja. Mostanáig... Vezess új utakra, Lucifer!