(1) A kereső egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy mozgásban van. Előre vagy visszafelé, de lépked. Nem biztos, hogy a lábával. Sőt. Általában nem… Ha visszafelé lépked, azaz saját lába nyomába tapos, az sokszor biztonságosnak tűnik számára, ez persze csupán illúzió, tehát olyan bizonytalanság, amit biztonságnak álcáz. Ha előrefelé lépked, akkor a bizonytalanság kézzel fogható, vagyis talpunk alatt fütyülve kísér minket, miközben árnyékunkon egyensúlyozunk.
(2) A keresés a kereső fő tevékenysége. Egy idő után a keresés tárgya elillan, mert a keresés maga lesz a lényeg. A mozgatórugó. A kereső ennek folyományaként soha nem találhatja meg azt, amiért elindult. Mert a keresés eltéríti, felemészti a keresőt, a keresés önmagában megsemmisíti a rátalálás lehetőségét és csodáját. Abban a pillanatban, ahogy elkezdünk keresni, eltűnünk az itt létből. Tehát a mostból is. Elveszünk Önmagunk számára is.
(3) A kereső utakon jár. Néha párhuzamos utakon. Meg útkereszteződésekben tanyáz. Meg kitérő utakon kering. És úttalan utakon lohol.
Az utak számossága korlátozott, a kitérő utakra mondhatjuk, hogy számtalan. De irányuk végeredményben egy. Nézz csak le! Bátran. Ne vacakolj, gyerünk. Lásd a lábad! Érezd, ahogy lendül! Élvezd, hogy járhatsz! Itt és most.
Az utak számossága korlátozott, a kitérő utakra mondhatjuk, hogy számtalan. De irányuk végeredményben egy. Nézz csak le! Bátran. Ne vacakolj, gyerünk. Lásd a lábad! Érezd, ahogy lendül! Élvezd, hogy járhatsz! Itt és most.
(4) Ha a keresést feladod és helyette élsz, az pontosan olyan, mintha egy társasjátékot játszanál: a kék bábú egyszer kimarad, vagy újabb körre ítéltet, de egyszer csak célba ér, hisz ez a játék lényege.
Valamiben azonban különbözik, ami fontos: itt nincsen verseny. Nem az győz, aki elsőként célba ér. A lényeg, hogy mindenki végigjárja az utat. TE is.
Valamiben azonban különbözik, ami fontos: itt nincsen verseny. Nem az győz, aki elsőként célba ér. A lényeg, hogy mindenki végigjárja az utat. TE is.
A kérdések persze felmerülnek: vajon hányszor szállhatsz be a játékba? Mikortól leszel csak szemlélő, mikor akarsz Te lenni a bankos és vajon mi van akkor, ha játszanál, de nem engednek már a tábla közelébe. Az élet TÁRSAS-játék? Lehetséges ez egyáltalán?
"Ha hívja az élet, a szív legyen csak
búcsúzásra és újrakezdésre kész,
hogy bátorsággal, mit sem szomorkodva
más, új kötéseknek, adja át magát.
Mert minden kezdetben varázs rejtezik,
amely megoltalmaz, és élni segít."
Hermann Hesse: Lépcsők
